Ahhoz, hogy az emberiség eljuthasson a világűrbe, először állatokon kellett szimulálni és vizsgálni az űrutazás veszélyeit. Cikkünk további részében ezekről az állatokról lesz szó.
Először 1948-ban az amerikaiak indítottak útnak állatokkal űrhajót. Sajnos az altatásban lévő majmok és egerek a berendezések meghibásodása miatt nem élték túl az utazást. A négy évvel később kilőtt rakétán utazó egerek és majmok már sokkal szerencsésebbek voltak: 3200 kilométeres sebességgel utaztak és kétpercnyi gravitációs kaland után szerencsésen landoltak.
Természetesen a Szovjetunió sem akart lemaradni, így 1957-ben Lajka kutyát küldték fel a világűrbe. Ő négy napig volt fent. Sajnos az utolsó napon a kabinban túlmelegedett, majd elfogyott a levegő, így Lajkának nem volt esélye a túlélésre.
Az űrkabin még öt hónapig keringett a Föld körül, míg a légkörbe zuhanva fel nem robbant. 1960-ban újabb kutyákat, Belkát és Sztrelkát, valamint negyven egeret, két patkányt és jó pár növényt küldtek az űrbe. (Sztrelka annyira élvezte az utazást, hogy a Földre hazatérve hat kutyakölyöknek adott életet…)
Félixet, az első „űrmacskát” Párizs egyik utcáján szedték össze, és 1963-ban lőtték fel Algériából. A fejébe elektródát ültettek, amely közvetítette az agyi impulzusokat a földi központba. Az állat túlélte az űrutazást, és saját kis ejtőernyőjével landolt a Földön – de hát, mint tudjuk, a macskáknak kilenc életük van.
Amerikában a majmok vették át az űrutazásban a főszerepet, miután komoly kiképzésben részesültek a fellövés előtt. Megtanították nekik, hogy adott időben melyik kart kell meghúzni.
Ha sikeresen végezték el a feladatot, akkor étellel jutalmazták őket, ha rosszul teljesítettek, akkor kisebbfajta áramütés volt a büntetésük. A kísérletek azt bizonyították, hogy az állatok gyorsabban és pontosabban végezték el a feladatot, mint az emberek.
Az első majom 1959-ben jutott ki a világűrbe: Samet 84 kilométer magasra lőtték ki. A sikert egy újabb sikerrel koronázták. Miss Samet, Sam párját szintén kilőtték egy hónappal később az űrbe.
1961-ben egy újabb vállalkozó szellemű csimpánz keringhetett a Föld körül: Ham már 250 kilométer magasságba jutott el, és 662 kilométerrel arrébb az óceánban landolt. Nem sokáig kellett a vízben csücsülnie, mert a haditengerészek néhány perc múlva kihalászták az óceánból.
Az állatokkal való kísérletezés az 1990-es években egyre nagyobb méreteket öltött. Már nemcsak a kutyák, macskák, majmok járhattak a Földön kívül, hanem kisebb fajta Noé bárkája indult útjára a világűr felé. 1992-ben darazsak, legyek, 1998-ban pedig már kabócák, csigák, halak is átélhették a súlytalanság állapotát.
A NASA kutatói a 2000-es évek elején közölték egy szakcikkben annak az űrkísérletnek az eredményeit, amelyet a Columbia űrrepülőgép utolsó útján végeztek. Az amerikai űrbiológusok régóta szívesen kísérleteznek a Caenorhabditis elegans nevű fonalféreg típussal, mert az egyedek kicsinyek, igénytelenek és gyorsan szaporodnak.
Nem mellesleg ezek voltak az első állatok, amelyek géntérképe még 1998-ban elkészült. Ilyen fonalférgek korábban már három alkalommal repültek a világűrben. Két kísérlet sikerült, vagyis megfigyelték szaporodásukat a súlytalanság körülményei között, valamint a kozmikus sugárzás hatására fellépő mutációikat is.
Sajnos a Columbia sorsa szerencsétlenül végződött, hiszen 2003-ban felrobbant, lezuhant, és minden asztronauta meghalt. A megtalált tartályok belsejében viszont – csodák csodájára – élő, sőt szaporodóképes fonalférgeket találtak.
A tartályokat nem tervezték ütésállónak, márpedig a számítások szerint 660-1050 kilométer/óra sebességgel csapódtak a talajba, és ekkor egy pillanatra a földi nehézségi gyorsulás 2295-szöröse hatott rájuk.
Esés közben a tartályok ütköztek más darabokkal, és külső felületük a légellenállás következtében 580°C-ra melegedett fel. Ennek ellenére az állatok életben maradtak, ami azt is jelenti, hogy a belső hőmérséklet nem haladhatta meg a 40°C-t. Ennél nagyobb hőségben ugyanis a férgek elpusztultak volna.
Az Európai Űrhivatal 2007-ben a medveállatkákkal végzett kísérletet: két különböző fajba tartozó medveállatkákat lőttek fel egy űrszondán, amelyben 10 napig keringtek a Föld körül 270 km-es magasságban.
Miután visszatértek, a kutatók vízbe helyezték őket, hogy magukhoz térjenek. A kísérlet során kiderült, hogy az állatok 68 százaléka túlélte a szabad világűrbe történt kibocsátást bármiféle védőfelszerelés nélkül. Sőt ezek után képesek voltak szaporodni is.
A fejlődés egyre csak gyorsul, nemsokára talán már eljön az idő, amikor úgy ruccanhatunk ki, mondjuk a Holdra, mint például a Balatonra. De addig még sok űrkísérlet vár – nemcsak az emberekre, hanem valószínűleg állatokra is.
Bízunk benne, hogy érdekesnek találtad cikkünket, ha érdekel az űrkutatás és a csillagászat, látogass el a Thinker.hu weboldalra, ahol számos érdekességet megtudhatsz a Holdról és a Perseidák meteorrajról is.
Kép forrása: Freepik.com
Forrás: MTI Archívum / Szerző: Dr. Sütő András
