Az ünnepek csordultig vannak nagyon érdekes szokásokkal, amelyek többségével már legfeljebb a történelemkönyvek lapjain találkozhatunk. A pünkösd ünneplése Magyarország szerte különböző hagyományokkal zajlott, amelyekből néhányat még ma is őriznek, ezek közül ma 5-öt ismerhetsz meg.
Pünkösdi király, pünkösdi királyné választás
A pünkösdi király és királyné választás talán az egyik legismertebb szokás, amelyet országszerte mindenhol fellelhetően megtartottak pünkösd alkalmával. Az eredetileg pogány rítus a kereszténység egyik legjellemzőbb szokásává alakult az idők során Magyarországon.
A pünkösdi király és királyné választás az ünnephez kapcsolódó verseny, amelyen a fiúk a fiúkkal, a lányok a lányokkal versengtek a megtisztelő cím elnyeréséért.
A király és a királyné cím megszerzése akár egész éves előnyökkel is járt. A királynét a lányok virágokkal díszítették, egyes tájakon a vállukon hordozták körbe, ezt nevezzük pünkösdi királyné-járásnak. A pünkösdi királyt pedig minimum 1 hétig, de néhol egy évig (amíg a címét viselhette) vendégül látták a lakodalmakban és/vagy a kocsmákban.
Májusfa-állítás
A májusfa nem igazán a pünkösdhöz kötődik, hanem – ahogy a neve is mutatja – magához a május havához, illetve május 1.-hez, amikor a legtöbb helyen felállították a májusfákat. De akkor miért beszélhetünk pünkösd kapcsán mégis a májusfáról?
A májusfát miután felállították, valamikor le is kellett bontani, akárcsak egy karácsonyfát. A feldíszített fa lebontását vagy más nevén kitáncoltatását egészen pünkösdig halasztották. Ahogy a karácsonyfa lebontásának időpontja vízkereszt, addig a májusfa lebontásának időpontja a pünkösd időpontja lett, ekkor pedig különféle szokások kíséretében kiásták, lebontották azt.
Habár az ország legtöbb vidékén a májusfa-állítás május elejéhez kapcsolódik, a májusfa lebontása pedig a pünkösdhöz, addig egy bizonyos vidéken a fa-állítás pünkösdkor történt meg, ez a vidék a Tápió mente. Ezen a helyen ugyanis nem a lebontás, hanem az állítás eseménye kötődik pünkösdhöz, amikor az egész falu egyetlen fát állított közösen.
Pünkösdi ladikázás
A Bács-Kiskun megyei Szeremlén pünkösdhétfőn a fiatal fiúk csónakjaikat feldíszítve csónakázni indultak a Dunán, hozzájuk pedig a templomból ünneplőben hazafelé tartó lányok csatlakozhattak az ünnepi hajókázásban.
A Bajához közeli község szokása igazán különleges az összes népszokás között, mert az országnak ezen a kis részén élt a pünkösdi ladikázás hagyománya. A ladikázás is a pünkösdhöz kapcsolódó párválasztó szokások egyike volt, amikor is a legények, az eladósorban lévő lányokat „ladikázásra” invitálták.
Ha a leánynak megtetszett a fiú és el is fogadta tőle a meghívást, akkor megerősítésképpen pünkösdi rózsával, zöldágakkal, színes szalagokkal díszítette fel az ifjú jövendőbeli csónakját, majd együtt keltek útra a vízen.
Ez a különleges évszázados hagyomány a 19. század végén, a 20. század elején élte virágkorát. Ezt követően fokozatosan kikopott a pünkösdi szokások közül, végül a 20. század közepére teljesen el is tűnt az állandóan tartott ünnepi események közül és csak a 21. század elején tért vissza ismét a köztudatba helyi hagyományőrző csoportok kezdeményezésére.
Immár minden évben megtartják az ismét hagyományosnak nevezhető szeremlei pünkösdi ladikázást.
Pünkösdölés
Magyarországon a pünkösdölés is sok helyen fellelhető szokás volt. Ez a népszokás az ország különböző területein hasonlóan történt, azonban az elnevezésében voltak nagyobb különbségek. A pünkösdölés másik nevei a „Mivanma”, a „Mavagyon-járás”, a „Mivanma-járás” esetleg a „Mimimamázás”.
A pünkösdi felvonulás egy lakodalmas menethez hasonlított, amelyen részt vett egy „menyasszony”, egy „vőlegény”, egy „vőfély”, egy „koszorúslány” és a kíséretük. A dunántúli változatokban az esemény különlegessége, hogy az összes szerepet lányok játszották.
A résztvevő lányok zöld ágakkal a kezükben haladtak keresztül a falun, ami így a lányok egy jellegzetes pünkösdi felvonulásává alakult. A pünkösdölő menet megállt házaknál is, ahol jókívánságokat szórtak az épültre és az ott lakókra, ezért cserébe pedig ételt, italt, adományt kértek.
Hesspávázás
A pünkösdölés amilyen hasonló volt az ország nagy részén, épp olyan nagyon különbözött a székelyek pünkösdölésétől. A székely területeken a gyerekek felvonulását „Hesspávázásnak” nevezték és egyszerre volt megtalálható minden nemű gyermek a menetben.
Hasonlóan a pünkösdölés szokásához, itt is a menet elején a király és a királynő haladt, azonban utánuk a kisebb gyerekek haladtak, akiket ludaknak neveztek. A menet mondókázott, énekelt, a 10 év körüli felvonulók jókívánságokat mondtak azoknak, akikkel a menet közben találkoztak, ezért cserébe adományokat kértek.
Kép forrása: 123rf.com